Egy, még a tévében dolgozó ismerősömmel beszélgettem - illetve beszélgettem volna – arról, hogy a kulturális főszerkesztő dr. Sípos Pál távozott a királyi tévéből – mondhatnak rá bármit, de műveltsége, széles látókörű gondolkodása, a kultúra értékeit védő elhivatottsága nem vitatható - volt egy színvonal, ami közszolgálati televízióban mégsem nélkülözhető. – és aki a helyére kerül … ő lenne a kultúra letéteményese a magyar televízióban .. már bocsánatot kérek...
minderről semmilyen hivatalos hír nem olvasható sehol/de mindenki tudja...

 

Ezt akartam, de nem tudtam megvitatni, ismerősöm olyan riadtan hallgatott el és bújt ki a kérdés felvetés alól.

Kiderült, ez nem telefon téma…

Mint aki attól fél, hogy lehallgatják…vagy mi?

Attól fél, hogy ha bármit mond, - ír - esetleg holnap már nem lesz a tévében

Hiszen naponta tűnnek el és bukkannak fel

Mi zajlik ott?

Akik ott vannak, nem beszélnek

Félnek, pedig több korosztállyal fiatalabbak, nem éltek annak idején

Mi éltünk annak idején, de nem félünk, anyáink féltek, és ezek szerint a gyerekeink is..

Mi a fenét rontottunk el ennyire

Gátlástalanok és nyuszik

A gátlástalanok hatalmát a nyuszik biztosítják

Az óvatoskodók, akik inkább nem szólnak, majd szól más, miért pont én, nem az én gondom…

S amikor a torzsalkodás valakit lebuktat, akkor aztán lehet zajongani: én megmondtam,/nem mondta meg/ én láttam,/nem akarta látni/

Én éppen szólni akartam..

Na, persze

nem is nyúl, vakond