Megjelent a Színikritikusok Céhe által a díjra jelölt előadások listája. A gyerekszínházi területen jelölték a Keresztanyát, a Repülési lecke kezdőknek c. produkciót és a Völgyhidat.
Mindegyik figyelemreméltó, de a Völgyhid a legjobb új magyar dráma listán is szerepel, ami egészen meglepő. Háy János írta a darabot, remek látványvilággal /Bagossy Levente/ és színészvezetéssel vitte színpadra Bagossy László. De hogy a legjobb dráma lenne? Érdekes. Nem tartom annak. Sőt. Rózsa Jánost és Vészits Andreát hozom tanúnak. Ők sem tartják annak. Lehet, hogy filmes szemmel nem a legjobb? A világ teljessséggel szubjektiv, persze ezt tudjuk régóta. 
sokat gondolkodtam már akkor is ezen, amikor tanultunk a szubjektív idealizmus filozófiájáról
de persze annál jobbat nem tudok ebben a témában, mint Szabó Lőrinc 

Kétezer évvel ezelött Dzsuang Dszi, 
a mester, egy lepkére mutatott. 
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam 
és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, 
s a lepke vígan táncolt a napon, 
és nem is sejtette, hogy ö Dzsuang Dszi... 
És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltünödve, – 
mi az igazság, melyik lehetek: 
hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét 
vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi! 
Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! – 
Ö mosolygott: – Az álombeli lepke 
épp így hitte a maga igazát! –
Ö mosolygott, én vállat vontam. Aztán 
valami mégis megborzongatott, 
kétezer évig töprengtem azóta, 
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, 
már azt, hogy minden kép és költemény, 
azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét, 
a lepke öt és mindhármunkat én.