Olvasom Badacsonyi Angéla bejegyzését a meseutca.hu c. oldalon, s elgondolkodtam, hogyan is vagyok én a mesékkel. Angéla ugyanis azt fejtegeti mennyire nem szerette/ti a népmeséket, mennyire taszítottam az eleve elhatározottságuk.
én se szerettem a népmeséket gyerekkoromban, semmilyen mesét nem szerettem igazán. Benedek Elek mesekönyvét fizikai irtózással toltam el magamtól, nem is annyira a kegyetlen mesék, mint a riasztó rajzok miatt, ez a szülőktől örökölt könyv, a harmincas években jelenhetett meg eredetileg,  de a griff madarat saját felsőcomb húsával etető hős utálatot keltett. A gyereki agy is nagyon szelektív, mert pl. a Hamupipőke befejezését blokkolta - az ötvenes évek, még a cenzura előtt megjelenő Grimm mesekönyvem még a horrorisztikus változatokat tartalmazta - , de csak felnőtten tudatosult bennem, hogy a mese végén, mikor Hamupipőke és a herceg esküvője zajlik a szelíd galambok a templomba ment a mostohatestvérek  egyik, kifelé jövet a másik szemét vájják ki...  sajnos a cipőt próbáló mostoha testvérek lábcsonkító akcióját nem lehetett nem tudomásul venni, utáltam is rendesen, mindig kirázott a hideg.
Egyébként zavart a csaló népi hős is, aki mások átverésével, hazugsággal lopással nyerte el királylányi jutalmát, valahogy nem passzolt bele abba, amit keresztény-kommunista nevelésem hirdetett ne csalj ne lopj ne ölj ne paráználkodjál  az aholtudszsegíts parancs  - ezt csak a kommunista pontok tartalmazták - már megjelenik a mesékben, hiszen az öreganyónak álcázott boszorkányoknak segíteni kellett. De a királyfit szolgák segítik, fanyűvő, kőmorzsoló, vagy a Táltos nem barátok, hanem alattvalók... ez is zavart öntudatos kisdobosként. merthogy az ember nem tart szolgát, és nem szolgál... milyen nevetségesen hangzik ez ma. meg hogy a nők egyenjoguak és nincs megkülönböztetés... és előjogok, és király, és nem származása vagy faja szerint itéljük meg az embert, hanem belső értékei alapján... 
hát ilyen meséket hallgattam én gyerekkoromban
bár az hogy a közösség érdeke messze felette áll a magánérdeknek - mintha ez a mese most éppen megvalósulni látszana.. 
ki érti ezt az egész mesét ami az életünk?: