Mi való a gyereknek?
Persze minden és mindenki más
Nekem 8 éves korom körül a Kőszív c. mesefilm volt a legemlékezetesebb –sok választásom nem volt. 1952 –ben. Csak az erdőbe ferdén besütő napsugarakra emlékszem. Ritkán vittek moziba, mert messze volt. Fent a faluban. A szülők is ritkán mentek. Egyszer megnézték az Afgán fű c. szovjet filmet. Azután még ritkábban mentek moziba.
Annak idején mi magunknak csináltunk mozit.
Az állomás mellett, ahol laktunk volt két légó bunker – akkoriban a biztos, ami biztos alapon több ilyen is volt. Ide, bár abszolút tilos volt, mindig bementünk délután. És hamar észrevettük, hogy ha valaki mászkál az ajtó előtt – amin három luk volt a levegővétel miatt – akkor a falra érdekes árnyak vetülnek, fejjel lefelé. Így aztán moziztunk. Mindig kiment valaki és filmezett a három kerek luk előtt. Volt, aki színeset is tudott. Őt többször küldtük ki.
Annak idején mi magunknak csináltunk mozit.
Az állomás mellett, ahol laktunk volt két légó bunker – akkoriban a biztos, ami biztos alapon több ilyen is volt. Ide, bár abszolút tilos volt, mindig bementünk délután. És hamar észrevettük, hogy ha valaki mászkál az ajtó előtt – amin három luk volt a levegővétel miatt – akkor a falra érdekes árnyak vetülnek, fejjel lefelé. Így aztán moziztunk. Mindig kiment valaki és filmezett a három kerek luk előtt. Volt, aki színeset is tudott. Őt többször küldtük ki.
Később, már egy másik faluban nagyon közel volt a mozi, szinte a szomszédban. És a gépész együtt dolgozott az Apuval. Így hát protekcióm volt. Egyébként meg 1Ft 50fill.- volt a matinéra a jegy, annyit minden héten ki lehetett bírni.
A Liliomfit vetítették a legtöbbször. Mindig megnéztem, talán 12 x is. Tekercsenként vetítettek akkoriban. Azaz 10 percenként szünet volt. Mint most a reklámok a kertévékben. Csak akkor nem reklám volt, hanem azt lehetett figyelni, ki, kivel jött, kik felejtették abbahagyni a csókolózást, és dobálni lehetett a fiúkat galacsinnal. Szóval tökjó volt.
A gépész megengedte, hogy megnézzem a Hamlet c. filmet, /Hamlet (Hamlet)
1948 Rendezte: Sir Laurence Olivier/ 1958 -ra jutott el közzánk. Azért kértem, hogy megnézhessem Hamlet történetét – holott még nem volt nekem való -, mert volt egy Shakespeare albumunk otthon, nagyon szép, a Pesti Napló előfizetőinek járt, valamikor a harmincas években/, és azt nagyon szerettem, érdekes képek voltak hozzá.
1948 Rendezte: Sir Laurence Olivier/ 1958 -ra jutott el közzánk. Azért kértem, hogy megnézhessem Hamlet történetét – holott még nem volt nekem való -, mert volt egy Shakespeare albumunk otthon, nagyon szép, a Pesti Napló előfizetőinek járt, valamikor a harmincas években/, és azt nagyon szerettem, érdekes képek voltak hozzá.
Így meg akartam nézni. 11 éves voltam.
És meghatározó filmélmény lett a helsingőri vár ködös bástyáin kóborló dán királyfi.
Csak azért mondom mindezt, mert nehéz eltalálni mi az, ami a kamaszt megfogja, de próbálkozni kell.
És rászoktatni az igazi filmekre.