Ma is, mint minden vasárnap a Rádió Q reggeli gyerekműsorában /nem győzőm leírni, hogy ebben a műfajban az egyetlen /sajnos/ elmondom a heti ajánlatokat.
Ezen a reggelen azt kérték, hogy a bábszínházakról beszéljek.
Sok mindennel készültem, majd legközelebb szó esik műfajokról, bábtörténetről, de most csak arról beszélgettünk, a műsorvezető társaként a stúdióban ülő két gyerek 8 és 10 éves közbe szólása miatt, hogy kinek is való a bábszínház?
Meet nekik kiskorukban a nagypapájuk épített bábszínházat, de azt már régen nem használják – hiszen az már nem nekik való.
Meet nekik kiskorukban a nagypapájuk épített bábszínházat, de azt már régen nem használják – hiszen az már nem nekik való.
Igen, és emlékeztek arra a régi időre, amikor még ők is úgy gondolták, hogy a tárgyaknak is lehet lelke, hogy azok is valakik…/anima – lélek animálás lelket adni valaminek, s mi más a bábjáték mint az élettelen lelkesítése/
Szerintem a kisgyerek még nagyon kreatívan, csodásan látja a világot, sőt érti az állatok nyelvét is, azt a nyelvet, amin a kutya kommunikál, amikor megérti a gazdája gondolatait…
De aztán mi felnőttek miközben elvárjuk, hogy néhány általunk kreált csodában /mikulás, nyúl/ a gyerek következetesen higgyen, mindent elkövetünk, hogy a saját kreatív fantáziáját leromboljuk
- Ugyan már ne hazudj!
- Ilyen marhaságot, hagyd abba, gyere vacsorázni!
És csinálunk a legkisebbeknek paravános kedves tanulságos – fontos hogy tanulságos – meséket, hogy egyre jobb felnőttek legyenek, s aztán 6 éves kora után már nem visszük bábszínházba, mert a gyerek azt mondja nem neki való
Pedig a bábszínház ma már - és itt Tengely Gábor nyomán folytattam a gondolatmenetet - a gyerek műsorvezetőkkel folytatott diskurzusban. /tengel Gábor mondja el a Rozi az égen bemutatója kapcsán készített videóban/
A bábszínház ma már nemcsak a kicsiknek való bájos nyuszika macika történetekből áll /azok is fontosak/ annál sokkal izgalmasabb, a nagyok számára is élvezetes játékot agyjátékot, fantázia fejlesztő lehetőségeket nyújt
Szépséges, és felszabadító fantázia
Csak aki már kamaszként is felnőtté válik, az nem tudja befogadni hogy mi is ez?
A nagymamák bábszínháza, amit ma nálunk a többség bábszínháznak gondol, az ő koruk szüleménye, hiszen gyerekeknek játszott báb nem volt azelőtt az a 20. század második felének terméke
És a ma mikro a gyerekek már nem életkori sajátosságainak megfelelően veszítik el a csodalátásukat, értik meg a titkokat – hiszen a folyamatos tévé nézés állapotában vannak, egyre komolyabb az a küldetés, amit a bábszinházak betöltenek azzal, hogy a dolgok mögé néznek és valamit megőriznek és megőrizni késztetnek a gyerekkor varázslatos csodáiból.
Persze, ha jól csinálják a dolgukat.