Csengetnek. Ott áll egy középkoron éppen túli férfi.

-        A kopogtatócéduláért jöttem – mondja minden bevezető nélkül

-        És?

Ki maga? honnan jött? ki küldte? hallott már köszönésről, bemutatkozásról? Miért gondolja, hogy egy idegennek, aki itt áll az ajtóban lomposan, kialvatlanul, morcosan bármit is odaadok.
Amikor kiválasztják a kopogtatócédula gyűjtőket nem tartanak valami kis eligazítást? Az elején kellene kezdeni. És gyakorolni. 

-  Jó napot kívánok,  X.Y vagyok, a xxxx párt megbízásából jöttem, és ha nekünk szánta a kopogtatócédulát, kérem, adja ide. Itt a megbízólevelem. /lehet ez az utóbbi már túlzás./ De miért adnám oda valakinek, csak úgy, és ha kidobja  a  sarkon? Vagy ez benne van? Vagy ha köszön és udvarias, akkor is kidobhatja? .. és megbízólevelet akkor hamisítok bárkinek, amikor akarok.
És aki jó megjelenésű és udvarias, az is lehet, hogy szélhámos.
Hány ilyen filmet láttunk már?
De ez mindegy is.
Azért legalább a köszönésig el kellene jutni.
Bunkó korban élünk.