leszakadt az ágyam, szétesett a zuhanyrózsa+gégecső, eltört a forgószék forgója, a frissen vásárolt gőzkacsa nem fújt, mindez egy napon. Mivel nem tartok itthon pasit mindezek megjavítására, kellene egy szakember, aki megcsinálja a gardróbot, a leszakadt ágyat, a karnist, hazahozza az uj forgószéket. A gőzkacsát én is vissza tudtam vinni, és becserélték szó nélkül, gégecsövet is veszek majd...  Nagyon régen voltak házmesterek erre a célra. Itt a gondnok nem vállalja, a takarítók között van egy nagyon jó, ügyes ember, de ő az asztalosmunkához már nem ért. Asztalos mester ilyen segédmunkát nem vállal. Pedig jó lenne egy igazi jó szakmunkás, aki az ilyen kis munkát, mint gardrób bepolcozása megcsinálja szépen, terv szerint...Volt Emilem, de már nem dolgozik, mert fáj a dereka. Emil mindehhez értett, de már nem volt kedve megcsinálni és a fiatalok akiket tanitgatott már nem értettek semmihez és nem is volt kedvük megtanulni.
nem azért mert a mai fiatalok... /már a régi görögök is úgy látták hogy a Mai/akkori/ fiatalok sokkal kevesebbet tudnak. Hát ide jutottunk.
Persze az igazi gondom, hogy elkezdtem írni egy történetet, nagyon izgalmas, gimnazistás, szerelmes, ármányos és kábitós, de nincs vége, nem tudom mi a vége, meghaljon a bajbajutott vagy elég ha kórházba kerül.... Lehet ha elmúlik ez a rossz csillagállás és nem szakad az ágy, nem esik szét a zuhany, és a forgószék, elsőre fúj a gőzkacsa akkor eszembe jut a sztori vége... talán, ha, jó lenne